Ébredés az Abracadabrával

Legutóbb a pihenésről szólt az oldal, és azóta hallgatott, pedig valóban nem alszik a Láz, hanem keresgéli a maga útját.

A jelenlegi tervek szerint kicsinyke könyv formájában, szerzői kiadásként fog napvilágot látni. Pontos dátum még nincs, de addig is egy rövid (terjeszthető) ajánló készült hozzá, az ABRACADABRA zenekar nagyszerű zenéjével.

A dolog különlegességét az adja, hogy a két mű (a dal és a kisregény) egymástól teljesen függetlenül jött létre, címük mégis majdnem azonos. (A dal címe: A láz) Hangulatukban, és tartalmukban azonban egyáltalán nem állnak távol egymástól, hallgassátok csak:

Pihen, de nem alszik

Egy ideje nem volt semmi új hírünk, mert egyelőre nincs kiadója a Láz című kisregénynek.
De remélhetőleg az ünnepek után (január, február táján) már beszámolhatunk valami fejleményről.

Egyelőre tehát a Láz könyv oldal pihen, de nem alszik!:)

Addig is, a szerző egyéb írásait olvashatjátok például a blogján – többek között a Reggelek című novellát.

Mindenkinek legyen szeretetteljes és boldog az ünnepi időszak!

Az első visszhang

Furcsa – vagy: életszerű –, hogy személyesen eddig még soha nem találkoztam Szeifert Natáliával. Mégis jól ismerem. Minden mozdulat ismerős a Lázból. Tudom, mi az, hogy egy könyvet találomra felütni (hogy választ adjon a kérdéseinkre), tudom mi az a „bucsu”. Tudom, mi az, hogy bejárósinak lenni, egy vidéki kisvárosban felnőni, hogy aztán egy nagyvárosban munkát és albérletet találjunk – elkezdjünk élni. Tudom, milyen a káposzta- és linóleumszagú iskola után a barátokkal ücsörögni a Boltíves Udvarban, egy padon vagy farönknél, egy presszóban (ahol nem kérnek személyit). Tudom, milyen az: együtt lenni.

A Láz mégsem egy generáció regénye – a harmincasoké-negyveneseké –, annál sokkal több. Arról mesél, milyen birkózni az élettel. Helyet kapni, még inkább: helyet szerezni benne.

Lázmérő

Nemsokára megszületik az első írás a Lázról (recenzió, szinopszis – majd kiderül), addig is itt egy gondolat Gulya István író, újságírótól:

“Ez nem a betegség láza (rendben, olykor az), hanem a kereső emberé.”

A szerzőről

Azt gyorsan tisztázzuk: nem a képen látható macska az.

Szeifert Natália 1979-ben született, Zircen. (Ez egy kisváros a Bakonyban, nagyon szép, van benne templom, arborétum – de még milyen! – , múzeum dinoszaurusz-csontvázakkal és anélkül, tájház, hegy-völgy, ahogy egy bakonyi kisvárostól elvárható.)

Túlzás nélkül állítható, hogy gyerekkorától hajama van rá, hogy értelmetlen dolgokkal foglalkozzon. Például rajzol (színes tintával, sőt újabban fest is, az is színes). Ezekből a rajzokból már több kiállítás is létrejött.
Ezen kívül ír (állandóan), itt-ott megjelentek versei, novellái (Jelenkor, Holmi, Új Forrás, Palócföld), és egy internetes naplóból fércelt könyve, a Gyógyfűrész.

Mindezt ellensúlyozandó van két gyermeke, és igyekszik a grafomániát hasznosítani mindenféle kuturális témában – jelenleg az Olvassbele.com szerkesztőjeként.

Magánélet:
Képes volt kétszer is hozzámenni ugyanahhoz a férfihoz. Persze, közben elváltak. Budapesten él.

Most meg itt van a Láz.

Facebook-Láz

Manapság a Facebookon minden ott van. Sőt, lassan ami nincs ott, az nincs is. Márpedig a Láz van, és még mindig keresi a Kiadóját, és az Olvasóit.

Itt vagyunk, egyre többen, gyere, ha tetszik nyomd a gombot: Láz – facebook oldal

Szívmelengető látogatások

A blog első “nyilvános megjelenése” a tegnapi napon volt, és máris köszönet illet minden Látogatót, hiszen meglepetésre (vagy sem?) 24 óra alatt száz látogató érkezett!
Üdvözlet Nektek!

Ez az érdeklődés indulásnak nagyon jó, szívet melengető. Csak így tovább, gyertek, osszátok meg – véleményeteket, gongolataitokat is – másokkal.
Reméljük, hamarosan itt jár majd a Kiadó is – akit még nem ismerünk, de várunk szeretettel.

 

 

“Leteszek egy esküt” (részlet a Lázból)

Leteszek egy esküt. Az összes eddiginek ez lesz az értelme, gondolom akkor. Az előadásoknak, a laborgyakorlatnak, a hatóanyagok kilométer hosszú neveinek, a metszetkészítésnek, a tudománytörténet álmosító folyamának, a kórházszagú reggeleknek, szóval az elméletnek meg a gyakorlatnak a tömör summája egyetlen nyomorult eskü, amitől mindenki olyan felemelőnek érzi az elmúlt éveket. Kivéve én.

Első bejegyzés

Lázlap.